Akácos út, ha végigmegyek rajtad én...
Október 29. 2007. Santa Monica ~ cheflaszlo
A magyar konyha hanyatlását többek között a nyersanyagok
minőségére, hiányára szeretjük fogni és ebben tényleg van
valami, mert jó alapanyag nélkül nincs gasztronómia.
Szakácsaink Ausztriába járnak borjúhúsért és már a Balatonból is
kifogyott a hal, de semmi baj, hiszen van mélyfagyasztott afrikai
harcsa a Tescoban, meg heck is. Az ember tövig járhatja a lábát
még akkor sem talál sült keszeget a Balaton partján!

A gazdaságok sem érdekeltek a minőségi áruk termelésében,
vagy azok minőségi feldolgozásában. De az sem baj, hiszen
kapható precízen csomagolt Argentín marhahús, kengurufarok
meg számtalan hasonló, „magyarosan tájjelegű alapanyag”. (Ej!
De szép idők is voltak, mikor az ősi Magyar pusztán a
szittyakenguruk megkergették a békésen kapirgáló struccokat !)
Előbb-utóbb oda jutunk, hogy egy igényes vendéglősnek
magának kell megtermeltetnie a konyháravalót.

És mi van azokkal a magyar vendéglőkkel, amik országunk és a
magyar gasztronómia hirnevét külföldön hírdetik? Hiszen számos
magyar konyha működik az országon kívül is, miben fejlődött a
magyar gasztronómia ezekben a vendéglőkben és miként sikerül
újjáépíteni országunk régen elfelejtett hirnevét? Gasztronómiánk
valaha az ország vonzereje volt.
Válaszra várva a Duna Csárda tulajdonosához, a tiszteletre méltó Jancsó Juliushoz fordultunk, aki nemrégiben
jókora összeget fektetett be az éveken keresztül lepukkant állapotban működő, Los Angeles egyedüli magyar
éttermébe. Régebben az országunkat képviselő vendéglátóhely romos állapotának csúcsa a férfi wc volt, ahol
évekig lógott a plafon és ahol Czinner Robi zongorajátékát csak a bejárati ajtó síri nyikorgása vagy erőteljes
becsapódása törte meg (amire egyébbként mindenki összerezzent).  

A bőséges anyagiakkal rendelkező Julius a magyar vendégszeretetet teljesen egyedi módon oldotta meg, a
panaszok húsz éven keresztül gyűltek és a magyar vendégek egyre jobban fogytak. Gondoljunk bele, hány ezer
külföldi és egyben potenciális hazánkba látogató amerikai fordult ki az évek során az étteremből a Julius-féle
vendégszeretet követően?

Most  a helyi magyarság megnyugvására Julius összeállt Bosányi Lacival a Hortobágy egykori  tulajdonosával,
majd mindketten mélyre nyúltak a zsebükbe és kipofozták az épületet. Az új korszak kezdetét vette, a sikerhez
minden adott volt hiszen a környéken rengeteg a pénz, gyalogtávra sorban számolhatjuk a hatalmas filgyárakat.
Paramount Pictures, Fox, CBS, Capitol Records. Az Oscar átadás színhelye a Kodak Theater az étteremtől egy
mérföldre van.
Ne felejtsük el! Kaliforniában vagyunk, itt a főzéshez szükséges alapanyagokból hiány nem létezik, a pörköltünkbe
való borjúból pedig garantáltan elegendő rohangál az óceántól párás legelőkön. Az egészséges táplálkozás
kedvelőinek? -itt a bőséges organikus piac és a tömérdek tengeri herkentyű. A kínálat pazar, az árú minősége
kitűnő, minden szakács a mennyben érezheti magát.
A hétvégét egy rég nem látott barátom és egyben tisztelt
tanítómesterem Patrick Farjas társaságában töltöttem,
aki évekig foglalkozott velem a saratogai Plumed Horse
konyháján. A Francia mesterszakács jelenleg a san
franciscoi szakács akadémián (California Culinary
Academy) oktat, az iskolán belül elhelyezkedő Le
Cordon Bleu étterem konyháját vezeti és számos
nemzetközi elismerés részese. Patrick látogatása kitűnő
alkalmat adott, hogy kutatva a magyar gasztronómiát
ebédre a Duna Csárdába térjünk be. Az étterem kívülről
barátságos, hiányoltuk a “Hungarian” feliratot, belépve a
pincérlány a kerthelyiségbe irányított bennünket, majd
hamar a büffeasztal melegentartói előtt találtuk
magunkat, ugyanis az étlapról való rendelés (À la carte)
ki volt zárva a nagyteremben tartott rendezvény miatt.
Az “U” alakú asztalnál sorakozó melegentartókból
választhattunk töltött paprikát, székelykáposztát,
paprikás csirkét, nokedlit, rántott csirkét, rántott húst,
főtt krumplit és lazacot. A desszert kínálat mákos és
lekváros sütemény volt.
Éhesek voltunk, hamar nekiláttunk. Patrick szerint az
ételek látványa szörnyű, a paradicsomszósz a töltött
paprikán ízletes de túl édes, a rántott hús
(sertéskarajból) hajszál vékony és száraz (viccelődve
frisbee-nek nevezte). A székelykáposztához tejföl nem
található, a kedves Orosz pincérlánynak fogalma sincs a
pohár vörösbor származási helyéről. A paprikás
csirkében a csontok hús nélkül úszkálnak, a
rántottcsirke felismerhetetlen darabokra van vágva,
száraz, ízetlen, késsel vághatatlan. Gondoltam
megfogom kézzel, de az első fogamat kímélve
beleharapni nem mertem. A melegentartóban száradó
lazacot és a neon színű szószt a tetején nem volt
gusztusom megkóstolni. Azt a kisedény levest is
kihagytam, ami melegentartás nélkül kallódott a büffé
asztal kietlen sarkában. Párolt zöldséget, egészséges
vegetáriánus ételeket nem találtunk, pedig a hatalmas
hollywoodi farmers market –kistermelői piac-- szinte
gyalogjárásra van az étteremtől.
Az ételek íze nem volt annyira rossz, de a külalakot mindannyian pocséknak minősítettük. Biztos vagyok benne
hogy Julius és Laci szakács is képes lenne valami jobb prezentációra, egy olyan minőség elérésére, megtartására
ami a magyar gasztronómia hazánkban végbemenő hanyatlását külföldről enyhíti. Az anyagiak bőségessen adottak
és Los Angeles is megérdemelne egy szinvonalas magyar éttermet, hiszen a Magyar Nagykövetség is a városban
van.

A balatonlellei merlot-ból az utolsó kortyokat szippantottuk, megkaptuk a számlát $80 (3 főre), majd ízletes,
langyos-sajtos pogácsával és somlói galuskával kínáltak meg bennünket, az utóbbi is ízlett volna, de tejszínhab
nélkül unalmas, élvezhetetlen.

A menyezet a férfi wc-ben viszont, nem lóg már! Valaki befedte a lyukat úgy, hogy a falon hatalmas repedéseket
hagyott. Mi történt? A lusta ember nem törődve a minőséggel egy falapot szögelt a lyukra, majd lefestette.

Közben benépesült a szomszéd terem is, őket egy külön bejáratú melegentartó szekrény várta, teli “finomsággal”.
A pincér könnyedén leemelte a konyharuhával lefedett ételeket, majd a születésnapi lakoma azonnal kezdetét vette.
Czinner Robi zongoraművész bársonyos hangját hallva mindenki boldogan dúdolta, hogy:  „Akácos út, ha
végigmegyek rajtad én...!"
Szerzői jog © 2014 Minden jog fenntartva! Copyright © 2014 All Rights Reserved!