Méreg mindenhol ahova nézel!
Március. 25. 2008 Santa Monica ~cheflaszlo
Eldöntöttem még a legelején, hogy olyan cikkeket írok majd, amikben az alapanyagok bemutatása lesz a legfontosabb
téma és a főzés, a főzés gyönyöre. Főként azért, hogy elküldjem az én kis üzenetemet az olvasóknak, azt az üzenetet
amit nem lehet egy szóban vagy mondatban leírni, mert akkor íztelen, nyers és meg sem ragad az emberekben. Most
nem nagy dolgokról beszélek, de számomra elég fontosak és mivel nem éttermi, hanem private szakács vagyok,
erősen érint is a probléma. Az otthoni főzés megszünéséről beszélek és arról, hogy miért alakult ki, hogy ebben az új
világban (pl. itt amerikában) az emberek lusták a főzésre. Miért képesek 8-10 óra munka után még éhesen várakozni  
az éttermek előtt sokszor akár 45 percig? A gyötrelmes sorban állás sokszor még ingerültséghez is vezet, amit csak
azzal magyarázhatok hogy a nép több mint 1/3-a cukros, (vagy pedig cukorbeteg már, csak még nem tudja).
Az üres gyomorral várakozóknál a vércukor
szint is hamar leesik és jön az émelygés,
rosszullét, amivel megkezdődik a feszültség. Az
asztalok megszerzéséért minden étteremben
küzdeni kell még a délutáni órákban is, nem
számít hétköznap van, vagy hétvége. Vannak
tapasztaltabb emberek is, ők elvitelre kérik a napi
betevőt és már rohannak is tovább az étellel teli  
"Thank You!" zacskóval a kezükben,
kívülállóként figyelve ezt az fut át az agyamon,
hogy nem rohannak máshova mint csak a
temetőbe.
A hétvégi /ünnepnapi reggelizés is hasonlóan történik: a tipikus amerikai 10 órakor, vagy később ébred, majd
mosdatlanul és az összeesés határán megérkezik a közeli reggelizőbe, ahol hosszú várakozás fogadja és minimum 25
perc után kerül csak az asztalhoz. Ez tipikussá vált, így fel sem tűnik már senkinek. Minden hétvége így telik el, a
pohár kávéért és a tojásfehérjéből készült omlettért meg kell küzdeni. Nem létezik olyan hely, ami nem lenne dugig
délután kettőig.
A tömeg-étkeztető éttermi koszt a-mellett, hogy
egészségtelen, hízlal, kimeríti a gyomrot, személytelen
és tápértékben is pocsék. Olyan világban élünk, ahol
már nem is kell gyorsétteremben étkeznünk ahhoz,
hogy azok a teljesen felesleges és káros anyagok
lerakódjanak a szervezetünkben, amik az
élelmiszergyárak, csomagoló üzemek felturbózott
élelmiszereinek jóvoltából landolnak a tányérunkon.
Nem bízok a gyárakban és a fagyasztó, csomagoló
üzemekben sem. Egy valamiben bízok, az pedig a
lelkiismeretes paraszt ember, aki a napfelkelte előtt már
az állatokat eteti, legtöbb esetben generációkon
keresztül végzi tevékenységét és az életét a
sárgarépájának és a hagymájának szenteli. Ha ideje
megengedi piacra viszi a tápértékben és ásványi
anyagokban gazdag, permet-mentes zöldségeit, állatának húsát legyen az lúd vagy jérce, vagy akár buffaloból készült
mozzarella sajt. Első sorban a törődés vezérli és nem harácsolás a célja. A veleszületett tisztessége nem engedi, hogy a
népet alattomosan mérgezze, hogy megfelelő profitot termelhessen!
Van azért még igényes vendéglátás, de sajnos az átlag-embereknek
megfizethetetlen. A látástól-mikulásig dolgozó köznépet azok az
éttermek tömik, amelyeknek tulajdonosai többnyire pénzes
társaságok, éttermi csoportok. Ők azok akik vígan, kockázatok
nélkül evickélhetnek a vendéglátás viharos tengerén, hiszen a
kereslet egyre növekszik. Dagad a pénztárcájuk és a hitvallásuk
valószínüleg az, hogy: minnél jobban hízik a nép annál jobban
tunyul! A lusta ember a főzéssel is lusta fáradozni, annak örül a
leginkább, ha elé teszi valaki az ételt, amitől még kövérebb lehet!  
Az amerikai állam -bár lassan és elkésve- már közreműködik és
egyre több társaság is nagyon sok pénzt fektet abba, hogy az
otthoni főzés mérlege átbillenjen. Lásd a farmers marketekre szentelt
óríási figyelmet: mindenhol az csöpög, hogy vásárolj: nyersanyagot
és ne kész terméket. Az egyre növekvő főzőműsorok számát sem
lehet figyelmen kívül hagyni (szinte minden csatornán főznek már)!
Ott van a millió főző magazin,  jobbnál-jobb szezonális receptekkel
és olyan hét sem telik el, hogy ne jelenjen meg egy új szakácskönyv.
Az unatkozó séfek pedig a konyhafelszerelési boltokba járnak főzni,
a számukra kialakított látványkonyhákban tanítják a betévedő
háziasszonyokat. A harc az éttermi evés ellen mégis olyan mint a
Don Quihoete esete a szélmalommal.
Ne vásároljunk szupermarketekben, nagy bevásárlóközpontokban, ne
adjuk a pénzünket nagy vállalatoknak! A Tescoba wc papírt vegyünk
és ne élelmiszert! Keressünk megbízható, kis családi vállalkozásokat,
kis hentesüzleteket, akik kisebb farmer-gazdaságokból szerzik be
portékájukat. Ha hentesnél jársz, nyugodtan kérdezz rá a hús
eredetére. Honnan származik a malac, a csirke stb.? Volt-e már
fagyasztva és mivel táplálták? A marhánál nemcsak az a fontos hogy
mit evett, hanem az is hogy mikor vágták, a korai vágás minőségben
sivárabb. Legyél olyan szakács, háziasszony, vagy családfő, aki tanít,
beszél a főzésről, főként azért, hogy az utánunk következő
generácíónak is legyen kiindulási alapja! A gyerekeket fiatal korban
még be lehet fogni a konyhai munkába.Örömmel segítenek és jobban
is ízlik nekik az étel, ha ők is segítettek az elkészítésében. Támogasd a
kistermelőket, amennyire csak lehet a saját környezetedben költsd a
pénzedet! Igy a pénz amit elköltesz a közvetlen környezetedben
marad, segíti a fejlődésben, szépíti és fejleszti azt!  
Az ország gasztronómusai szidják a magyar konyhát, elégedetlenek a szakácsok és az éttermek kínálatával. Azt
favorizálják, -teljesen logikátlanul- hogy éttermeink világszínvonalú "fusion" konyhává változzanak úgy, hogy lelökik
az étlapról a Székelykáposztát, Marhapörköltet, meg a Gulyáslevest, hogy mi is csak egy ország legyünk a sok közül
akik a tradicíóikat elődeik kedvelt ételeit elfeledték. Új divat kelt szányra, elszántan arra törekszünk hogy Michelin
csillagot kapjon legalább egy a sok vendéglátó egység közül. Ha ez megtörténne akkor máris megnyugodhatnánk?
Michelin csillag ide, -vagy oda, még Kaliforniában is kevesen tehetik meg, hogy minden nap világszinvonalú
étteremben egyenek. Ha megtehetik akkor sem étkeznek naponta háromszor ilyen helyeken. Nem igaz?
Az átlag emberek naponta 4-5-ször átlag ételt esznek, és a probléma az, hogy ez az átlag-minőség olyan gyatra, hogy
lassacskán a "fény-evők" szektájának kell majd igazat adnunk!

Országunk gasztronomiai helyzetét nem lehet ahhoz mérni, hogy hány Michelin csillagos éttermünk van. Ahhoz
mérjük inkább, hogy mit eszik az átlag magyar ember. Megnyugvásként mondhatom, hogy még mindig
egészségesebben táplálkozik, mint azon az országok lakói és azon konyhai kultúrák széthízott kárvallotjai, akiket mi
vakon követni akarunk!

Vajon meddig tart ez a trend?
Az éttermek szállító cégeken keresztül, hét elején kapják a szállítmányokat ezekből a mérgekből (bátran nevezhetjük
annak) az utcán sétálva figyelhetjük az éttermek előtt sorakozó teherkocsikat, a látvány visszataszító. Tehát nemcsak
a nagyüzemi élelmiszer- előállító gazdaságok, a feldogozó multik és csomagoló üzemek, hanem ezek a szállító
vállalatok is abból élnek, hogy egészségünket rongálják. A fiatal kori (már 13 éves korban gyakorivá vált)
cukorbetegek skálája ijesztően megugrott, köszönhetjük többek között a (processed) gyárakon átfutott ételeknek. A
két vezér a szállításban, a hatalmas mamut cég, a Sysco és Birite. Milliárdokat tesznek zsebre és uralják az egész
országot a keleti parttól a nyugatiig, a méregszállítás a legnagyobb üzlet nemcsak itt, hanem az egész világon. Talán
már Magyarországon is tevékenykednek, csak nem ilyen koncentráltan?
Viszonyítani az éttermi étkezést az otthoni főzéshez nem lehet,
(minőségben feltétlen nem) főleg akkor, ha esetleg a család minden
tagját sikerül bevonnunk a főzésbe; -Ha piacon vásárolunk ismerős
kistermelőktől, amivel segítjük is Őket és hitet adunk Nekik, hogy
érdemes folytatniuk fáradságos munkájukat; -Ha együtt,
kényelmesen leülünk a asztal mellé, finomat háziasat eszünk, amit
közösen készítettünk el a családias meghitt környezetben; -Ha
odafigyelünk egymásra, esetleg még beszélgetünk is az asztalnál....  
Ezek a dolgok értékek, oda kéne, hogy figyeljünk rá, hiszen egyre
jobban eltűnnek az életünkből!
Igen, az egészségünkért harcolni kell!
Sajnos olyan világot alakítottunk ki, ahol a
nyersanyagok minőségére és eredetére
roppanttul figyelnünk kell, sőt még arra is,
hogy milyen táplálékkal etetjük állatainkat,
mert az állati eredetű élelmiszerekben is
fehalmozódnak a káros anyagok. Ezért
válasszunk mindent a lehetőségeinkhez
képest megbízható forrásból, kerüljük a
mélyfagyasztott árut!
Ha lehet, ne vásároljunk zacskós salátákat, éretlenűl becsomagolt, szállítás közben érlelt zöldséget, paradicsomot, kész
ételeket, konzerveket. A fagyasztott halat ne fagyasszuk újra, a margarinunkat cseréljük le vajra! A vaj természetes
anyag ezért nemcsak egészséges hanem a legjobb kálcium forrás is. Virslit és a felvágottakat ritkán együk, mert még
rákkeltő anyagokat is tartalmazhatnak!
Ha a piaci kofának lesz elég pénze hogy lekiismeretesen megtermelje a zöldségjét, sajtját stb.
és felutazzon a hétvégi piacra, hogy eladja termékeit, akkor az jelenti majd a magyar
gasztronómia virágzását és nem az, ha a gyorséttermek tele vannak. Mérsékeld a "gyorsan
bekapok valamit, mert éhenhalok" hozzáállást, áldozz inkább 2-3 percet arra, hogy előre
készítesz magadnak egy jó és egészséges szendvicset. Csinálj úgy, ahogy a nagymama,
készítsd magad a hétköznapi étkeidet, hiszen a legtöbb nagyi azt sem tudja milyen is
valójában egy éttermi étkezés. Ebbe nem tartozik bele, hogy ne próbáld ki más ország ételeit
és az sem, hogy ne utazz, ne tapasztalj különleges ízeket. Az is természetes, hogy annyiszor
étkezzél igényes és jó minőséget kínáló vendéglőben, étteremben, ahányszor csak a
pénztárcád megengedi. Az egészet csak azért írtam, hogy a hétköznapi szokásokon
próbáljunk változtatni és azért is, hogy legyünk tájékozottak, hogy mik az éttermi koszt
előnyei és a hátrányai. Előnyők is vannak, pl. ha születésnapon, névnapon,  házassági
évfordulón, vagy bármilyen jeles napon úgy kényezteted a szeretteidet, hogy meghívod Őket
egy igazán jó helyre, ahol olyan finom ételeket ehettek, amikre sokáig fogtok emlékezni!
Ebben a baróságban a képen látható santa monicai
rántottázó viszi el a pálmát (Omelette Parlor),  a bejárati
ajtó dél-keleti fekvése miatt. Ide délután 1 óráig tűz a
nap és a kuncsaft szinte minden hétvégén 30 percnél
tovább ácsoroghat a borzasztó forróságban. Ezekre az
éttermekre jellemző lett, hogy nem fogadnak
rezervációt, vagy ha igen, akkor is szinte minden
esetben várnod kell még akkor is ha foglaltál asztalt!
Sajnos a megszokás nagy úr és egyre kevesebb
embernek támad az az ötlete, hogy esetleg otthon is
össze lehetne ütni valamit, talán még egészséges
alapanyagokból is!
Szerzői jog © 2014 Minden jog fenntartva! Copyright © 2014 All Rights Reserved!
(1)   2
(1)   2