El Paso de Robles
Ritka az egyhangú pillanat a kaliforniai borvidékeken. Az elmúlt másfélszáz év Bordeaux-i minőséget varázsolt
valamennyi itt termelt nemes borféleségből. Kilépve az impozáns kő borászat, faux château, vagy a csillogó modern
kóstoló termek ajtaján nehéz elképzelni, hogy nem is olyan régen a Napa Völgy mint borvidék, majdnem hogy
ismeretlen volt. A gyarmati erődítmények színhelye csak a lódobogástól és a mexikoi katonák zajától vízhangzott.

San Diegoban viszont már 1769-ben, a criolla ültetvényekkel (mission grape) bort termeltek. Az 1880-as évekig dél
kalifornia több borszőlőt termelt mint az egész északi terület. A Calaveras megyében működő borászatok száma is
jóval meghaladta Napáét és Sonomáét együttvéve. Az igazi fejlődést északon csak az aranyláz és a magyar születésű
Haraszthy Ágoston gróf Buena Vista szőlészete hozta meg. Hazánkfia a kaliforniai bortermelés egyik legjelentősebb
alakja, akiről minden szakkönyv részletes említést tesz. 1857-ben elsőként érlelte borait szikvója fenyőből (redwood)
készített hordókban, ami sokkal olcsóbb mint a megszokott tölgyfa, elsőként palackozta borait nagyüzemi
értékesítésre és sikeresen demonstrálta azt, hogy Sonoma klímája ideális és locsolás nélkül is elegendően nedves a
minőségi szőlő termelésére. A szikvója-fenyő hordó a kaliforniai borászatokban, a mai napig is jól bevált tárolási mód.
Az elmúlt pár évben a Central Coast borvidékek
mutatták fel a legnagyobb fejlődést. Paso Robles
borvidéke büszkén került fel a nagyok listájára,
olyan nevekkel mint Windward, Meridian, Eberle
és a Turley. A Wine Spectator a borkészítés
csúcsának nevezi ezt az újonnan felkapott
borvidéket, amit a csodálatos vidék és a helybéliek
vendégszeretete tesz magávalragadóvá. A tél az
egyik legszebb évszak a kaliforniai bortúrára,
januárra a hatalmas aranysárga dombok selymes
fűvel zöldre változnak és az öreg tölgyek alatt
kibújnak az első vadvirágok. A csípős reggeli
párában, ázott jack nyulak ugrándoznak a
meztelen, cingár szőlőtőkék között.
Az új év kezdetével békés nyugalmat találhat itt minden borkedvelő túrista és annak is nagy az esélye, hogy a
borkészítőket ott-találjuk a kóstoló termekben. Lassan megkezdődik az első ropogós fehérek palackozása.

A Paso Robles borvidék virágzik, 2002 és 2006 között a borászatok száma a duplájára növekedett. Félúton San
Francsico és Los Angeles között érhetjük el, San Luis Obispo-tól északra, a Csendes Oceántól tíz perces vezetésre. A
borvidék éghajlata rendkívül szélsőséges, hatalmas területét a Salinas folyó vágja ketté. A keleti rész lapos, topográfiája
lehetőséget ad nagyobb területű szőlészetek kialakítására, míg a nyugati oldal borászatai kisebbek, völgyekbe gyűrtek
és az óceánparti hegyoldalakban magasodnak. A Zinfandel megmarad Paso erősségének amit a Cabernet követ, majd a
Merlot és a Chardonnay. Röviden szólva: ez a vörösök helye, de ez az a terület ahol 40 különböző fajta szőlő is terem.
A Rhône szőlők, grenache, marsanne, mourvédre, syrah, viognier is sikeresen termesztett, úgymint az Olasz fajták, a
dolcetto és a barbera. Még Spanyol szőlő fajtákat is megtalálhatunk. A hosszú termőszezon bőséges mennyiséget
eredményez, az itt termelt szőlő 65-70%-át Napának és Sonomának adják el.
Paso Robles városa is megér egy látogatást. A város alól felbuborékoló források régóta népszerűek nem csak az
őslakó indiánok hanem a grizzly medvék körében is. Hangulatos fogadók, ínyenc éttermek sorakoznak, amiknek
vendégforgalmát "csak" 90 környékbeli borpince igyekszik csökkenteni.
A firenzei barokk mester Pietro Tacca, kilencvenharmadik kópia
disznója (Porcellino) őrzi a bejáratát Gary Eberle borászatának,
akit a Paso Robles borvidék atyjának is becéznek. Az 1970-es
évek elején Ő már évi 500 ezer láda vöröset palackozott, majd
2005-ben bekerült az ország tíz legjobbja közé a American Gold
Medal Wines, 2006 Guide-ban.

Mielőtt azonban megkezdtük volna a régenvárt Eberle borászat
Muscat Canelli (késői szüret) kóstolását, gyorsan eleget tettünk a
firenzei hagyományoknak és mi is megsimogattuk a bronz
vaddisznó méretes ormányát, amit az évek során már fényesre
tapogattak a borkedvelő turisták. A Muscatból  a 2006-ost
kóstoltuk meg először, aminek kellemes citrus-íze kitűnően illett
ahhoz az édes sárgabarack linzerhez, amit egy Holland árustól a 20
mérföldnyire lévő Obispo piacán vettünk.
Következőként a 2006-os Côtes-du-Rôbles-t kóstoltuk, amihez helyi kecskesajtot kaptunk. Ezt a borfajtát
Mourvedre, Syrah, Grenache és Viognier szőlőfajtákból keverik eredeti Rhône mintára. Az évente megrendezett
Paso Robles-i Rhône fesztiválon, ami a világ egyik legnagyobb ilyen jellegű összejövetele ezek a cuvée-k kerülnek
kóstolóként az asztalokra. A fesztivált általában május első hétvégéjén rendezik. A VIP jegyek a vacsorát is
biztosítják. Információkat a "www.hospicedurhone.org" weboldalról szerezhetünk be és itt a rezervációt is
megejthetjük. Az Eberle borászatnál a felkínált nyolcféle borból, a 2005 Up Shiraz-t tartottuk a legjobbnak, amit a
szépen kialakított borpincében kóstolhattunk meg. Ennek a Syrah készítése 415 ládára van limitálva és csak itt a
borászatban vásárolható. Az üvegenkénti ára pedig $14. Az a hír járja, hogy ez a legjobb Syrah a Central Valley
borvidéken és ezt mi is bátran kijelentjük! (Csak melesleg jegyzem meg, hogy: ennél a borászatnál a kóstolásért és a
pince tour-ért sem kell fizetni.)
Kilépve a fehérre mosott vályogfalak csendes nyugalmából, poharunkkal a kezünkben a tölgyfa alatti padon
pihentünk. Elzártan a külvilágtól, az Eberle borászat udvara olyan mint egy búvóhely ahol az idő is megállt. Tüskés
pear kaktusz - olyan magas mint egy kisebb fa-, füves domb a pokrócokon picknikelő túristákkal és hosszú, szines
vadvirágok mindenütt. Az itt eltöltött közel másfél óra felért egy kis üdüléssel!
A következő állomásunk a pár percre lévő kisváros Paso Robles volt, ahol az informácíós bodegában kapott ügyes
kis térkép segítségével megtaláltuk a gyalogjárásnyira lévő kóstoló termeket és azt az Olasz sajtkészítőt is aki azért a
finom, szájban olvadozó kecskesajtért volt felelős, amit a Rhône vörösborhoz kaptunk. A legjobban a Park utcában
üzemelő "WeOlive", olivaolaj kóstoló üzlet tesztett. Nem is nehezményeztük, hogy ez volt az egyedüli üzlet a
környéken ami nem kínált borkóstolást, mert olyan sokféle olajból és kiváló sajtféléből választhattunk. A város
helyes főterén amúgy is rengeteg borkóstolási lehetőséget találtunk -pontosan tizenkettőt-. Később ennek okaként
úgy döntöttünk, hogy nem vezetünk aznap tovább.
Nem az első alkalom hogy a hétvégi kikapcsolódást itt
keressük és mégis, valahányszor csak itt járunk mindig
találunk magunknak valami újat, érdekességet, újonnan
megnyílt üzletet, kóstolótermet. A város és környéke
rohamosan fejlődik és az is könnyen elképzelhető, hogy
híressége varázsa és látogatottsága a jövőben hasonló
lesz, mint jelenleg a Napa Völgyé. Sok a fejlesztés, de a
város mégis megtartotta az öreg vadnyugati kisváros
jellegét és talán ezért tartozik kedvenceink közé. Nyáron
egymást követik az étel-ital fesztiválok és a várostól
délre, fél órás vezetésre ott van Obispo, ami több kiváló
programlehetőség mellett még Mozart
hangversenyeknek is jeles színhelye.
Paso Robles vidékén rengeteg a tennivaló és a látnivaló, a borászatok száma meghaladja a százat, a hölgyek örömére
számos spa üzelemel és a sport kedvelő urak  is megtalálhatják szórakozásukat például a Paso Robles Golf Club 18
lyukú pályáján.

Rengeteg az apró helyes kis fogadó. Ha valaki nagyon szépet és kényelmeset akar elérhető áron, akkor az estét a
Villa Toscana-ban kell hogy töltse, ami a Martin & Weyrich borászat is egyben. Helyes olasz stílusú verandás
épületsor, hangulatos kandallóval, hatalmas karosszékekkel a lobbiban. A fogadót elérhetjük a belvárosból taxival is,
csak pár perc a 101-es autópálya keleti részén. Mielőtt az élményekkel eltelve lezártuk volna a napot, itt is
befizettünk egy borkóstolóra. Az Olasz szőlőfajtákból készült borok kiválóak és az elmúlt huszonöt évben száznál is
több díjat nyertek, főként országos versenyeken. 1981-óta a borászat 250 acre területen termeli kiváló borszőlőit. A
kedves borászhölgyet megkérdeztük, hogy a zsúfolásig telt vitrinben melyik díjra és melyik borukra a
legbüszkébbek. Habozás nélkül a 2005-ös évjáratú Moscato Allegro-ra mutatott. A bor tizenkét borversenyen vett
részt, 5 aranyat és 7 ezüstöt nyert. A Wall Street Journal erről a borról lazán csak annyit írt, hogy: "nagyon jó!"
Könnyű és levegős, világos, íze virágra és mézre emlékeztető. Kóstoltunk még: 2006 Unwooded Chardonnay-t és
2006 -os Pinot Grigio-t aminek illatában a dinnyéét és friss fügéét fedeztük fel. Nekünk a legjobban újra egy
Zinfandel ízlett, ez pedig -szégyen ide, szégyen oda-, a nevéből következőleg is teljesen egyszerű, 2005-ös La
Primitiva volt! Kiváló ital, nem vonatkozik rá a latin ősök azon megjegyzése, hogy: "Nomen est omen!"
Szerzői jog © 2014 Minden jog fenntartva! Copyright © 2014 All Rights Reserved!
Január 15. 2007. Santa Monica ~ cheflaszlo