Újra itthon
Nem több mint egy "fairy tale". Utánvéttel átvettem az utolsó legális dokumentumot (vezetői engedély), így tíz év után
először bekerültem egy ország és az egész EU adminisztrációs rendszerébe. Az önkormányzatoknál és a különböző
hivatalokban töltött gyötrelmes és kilátástalannak tűnő várakozások eredményeképpen, három hónap alatt rengeteg
legális igazolványt gyűjtöttem be.

Az egész úgy kezdődött, hogy megirigyeltem budapesti ismerőseimet, majd szinte betegesen, kapzsi módon minden
lehetséges igazolványt felhalmoztam, sorolom is gyorsan: Lakcímkártya, Személyi Igazolvány, Társadalombiztosítási
Igazolvány, Jogosítvány és a legfontosabb (hogy életemben először adózni tudjak) az adókártya, egyenesen az APEH
irodából! Valamennyi okmányért napokat álltam sorban, nyilatkozat nyilatkozat hátán, pecsét a pecsétre, illeték az
illetékre. Viszont ne csodálkozzunk azon, hogy az APEH kártya megszerzése csak pillanatokig tartott.

Jut eszembe. Tudtad azt hogy az USA-ban nincs törvény a személyi adózásra? Ennek ellenére a sok törvénytisztelő
állampolgár sztahanovista módon minden április 15.-e előtt gondosan lezárja és postára adja az adóbevallását. Ez így
nem más, mint egy feleslegesen gyakorolt törvénytelen cselekedet. (Az okos pénzesebbje fütyül is adózni).
Visszatérve az itthon történtekre, még nem tudom mit kezdek majd ezzel az egésszel. Egyelőre kicsit furcsa így élni,
nem is csinálunk egyebet mint szüntelenül viccelődünk és kreatívan fontolgatjuk milyen új kiváltságokat nyertünk és
milyen újabb kihívásokkal kell szembenéznünk.

Egy biztos, most már nem kell tartanom a közúti ellenőrzésektől és nyugodtabb leszek például egy karambolozást
követően is. Ellopott kerékpáromat is bejelenthetem és ha úgy adódik azonnal élhetek minden jellegű állampolgári
jogommal. Fontos ügyeimet személyesen is intézhetem majd a közhivatalokban, vígan sétálgathatok a reptereken és
gondolva a kényesebb szituációkra is: bajbajutott, illegálisan bevándorolt cimboráimat szemrebbenés nélkül
meglátogathatom az EU tagállamainak összes fegyházában.
Azonnal szert tettem egy fogorvosra is, aki megnyugtatott: nincs sok tennivaló. A körzeti orvosom pedig nem más
lett, mint Pasarét legendás Ember Piroskája. És mind ez gyalogtávra a házunktól.

Fontolgatom egy komolyabb (esetleg bőr) pénztárca beszerzését is, olyan szétnyithatós, műanyag ablakosra
gondoltam amiben sérülésmentesen tudom majd tárolni értékes irataimat. A farzsebemben, -a nyeles fésű mellett-
fogom hordani, biztonsági lánc is kell rá.

Néha azért komolyan elgondolkodom azon hogy örüljek-e vagy sem? De nincs mit tenni, megtörtént, így is jó. Normál
állampolgár lettem, olyan aki tartozik valahová és büszkén élheti életét, aki szorgos munkájával nemcsak építi ezt a
remek hazát, hanem végre jó hírét is keltheti ha tudja.

Az élet szép most. Imádom a Balatont, örülök a Magyar turistáknak is, akik megtöltik a Welness hoteleket. Ettől
ugyan nem lettek tele az utcák és a vendéglátóhelyek sem, mert itt az a cél, hogy ki se lépjen a vendég a szállodából.
(Este 9 után olyan kihalt is minden, mint 20 éve Szlovákiában és az NDK-ban volt.) Nem látom vidáman nyaralni,
szórakozni a középosztálybeli családokat, a tömeget. Azt mondják a barátaim, hogy azt ne is keressem, mert olyan
nincs már! Nem baj, mert legalább vannak már nagyvállalkozások amik potom százezrekért megfelelő színvonalon
üdültetik a dolgozó népet.
Augusztus 25. 2008. Budapest ~ cheflaszlo
Szerzői jog © 2014 Minden jog fenntartva! Copyright © 2014 All Rights Reserved!
Nágocson elégítem ki a földművelési
ambíciómat ( Édesanyám hatalmas
kertjében főként kapálok és füvet nyírok).
Itt rengeteg a friss paradicsom és az igazi
ropogós zöldpaprikát is közvetlen étkezés
előtt tépjük le. Anyukám néha megy csak
boltba, legtöbb esetben azt eszi amit a
kertben megtermel. Nem használ kukát.
Nincs is neki. Nem viccelek. A legtöbb
hulladék a komposztra megy, a többit meg
elégeti a búbos kemencében. Fával fűt, a
gázt nem tudná megfizetni. Kútja is van,
hasonló okokból. (Lehet, hogy majd
összeütök neki egy kisebb atomerőművet is
a villanyszámla miatt.)

Országunk sokat változott a tíz év alatt,
sokkal jobb és sokkal rosszabb hely lett,
mint volt.
Ezek az első benyomásaim, remélem nem
dicsérek túl és nem sértek meg senkit!