Régi palack új dugót kíván
Január 23. 2008 Santa Monica ~cheflaszlo
Bizonyos Dr. Christopher Rawson Penfold -angliai emigráns- vagy 150 évvel ezelőtt borászatot alapított a dél-
ausztráliai Adelaide-ben.
Ki tudja, a jó doktor miért döntött az akkori fegyenc-kontinens mellett -talán ez már nem is lényeges-, de az annál
inkább, hogy az eltelt több emberöltő alatt a -lehet, hogy csak hobby-ból indított- Penfold Pincészet főszereplője lett
az Ausztrál kontinens borászatának.
Egyik leghíresebb boruk a Penfolds Grange, egy rendkívüli, szélsőségesen tölgyes és meglehetősen savas, Shiraz
alapú bor fajta. A zamata azonban meglepően különlegessé válik, ha 20-25 évre palackba zárva pihentetjük. A hosszú
érlelésnek az a másodlagos hatása sem elhanyagolható, hogy közben az ára is a csillagos égig szökik. Az 1976
évjáratot 2008-ban fogyasztva kijelenthetjük, hogy egy jó dekantálás után az íze lehengerlő és teljesen egyedüli.
-Az új évjáratok élvezhetetlenül savasak. Lágyulnak ezek a savak valaha? Milyen alkímiai csoda tudja majd ezt a
palackba zárt ecetet folyékony bársonnyá varázsolni?- Ezek a kérdések gyötörték 1957-ben a Penfolds vezetőségét,
amikor a borászatnál dolgozó Max Schubert borkészítő bemutatta első kisérletének eredményét, a Grange Hermitage
1951-1956-os évjáratot. A bort az egybegyűltek utálni valónak találták és azt mondták neki, hogy álljon le a
készítésével! Még jó, hogy nem kötöttek útilaput a talpára!
A Penfolds szerencséjére Max Schubert nem csüggedt el és 1959-ig -nem hagyva ki egyetlen évjáratot sem- titokban
folytatta a már illegális tevékenységet. Ennek gyümölcseként a kezdeti 51-52 évjáratok elkezdtek beérni, finomulni és
lassan a kritikusok is megbarátkoztak vele. 1960 körül a bort elfogadták, sőt megbecsültté vált! A vezetőség "mea
culpázott" és most arra utasította Shubertet, hogy kezdje újra a termelést.
Manapság ezek az egyéni palackok már gyűjtők kezében vannak.
Csak a miheztartás végett megjegyzem, hogy:  egy üveg
Schubert készítésű 1951-es Grange $50,000-ért kelt el egy 2004-
es árverésen. Az 1955-ös évjáratot 1962-től már versenyeken is
indították és az évek során több mint 50 aranyérmet nyert. Az
1971-es a Shiraz kategóriában megnyerte a Wine Olympics-
Paris, -bor-olimpiát- párizsban. Az 1990-est pedig a Wine
Spectator magazine 1995-ben az év vörösborának nevezte és 99
ponttal osztályozta a lehetséges 100 pontból. A borkedvelők
körében lassan már a Penfolds bor Ausztrália szimbóluma és
nem az a szinte méltalanul népszerű, ugri-bugri kenguru!

A legöregebb Grange, ami a los angelesi Wally's
borkereskedésben beszerezhető, az 1999-es évjárat. Ennek az
ára kicsivel kevesebb mint 300 amerikai dollár. A
kóstolópoharunkba került 2001-es Grange-ről annyit mondhatok
el, hogy sajátságos a bukéja de nem kellemetlen. Ízéről finoman
csak annyit mondanék hogy provokáló. Remélem valaki kinyit
majd egy palackot az egészségemre, olyan 20 év múlva....!
Hogy rátérjünk a dugókra is: abban majdnem biztos vagyok,
hogy 20 év múlva ez a bor sem jön majd az eredeti zárlattal!
Sajnos még a modern készítésű dugók sem szavatolnak 10-20
évnél hosszabb időtartamot. A parafa, mint valamennyi
természetes anyag kiszámíthatatlan és váratlanul tönkre is mehet.
Néhány magánvállalkozás kínál dugócsere szolgáltatást és egypár
Bordeaux-i ház is kiterjesztette ezt a figyelmességet a legjobb
kuncsaftjai számára, de a Penfolds az egyedüli olyan borászat aki
útra kerekedik és viszi dugózás show-ját szerte a világba!
Minden évben mobil palackozó-klinikával végigutazza a világ
nagyvárosait, ahová a meghívott fogyasztók bevihetik
kiértékelésre a 15 évnél öregebb Penfolds borokat. A tulajdonos
lehetőséget kap a palack felnyitására, majd az autentikus
Penfolds szakértő megkóstolja a bort és ha annak íze megfelelő
akkor feltölti ugyanolyan fajtával, egy fiatalabb évjáratból. Új
dugót tesz bele, majd lezárja megfelelő fóliával. Természetesen a
tulaj is megkóstolhatja a bort, ami jó alkalmat nyújt drága
gyűjteménye érzékszervi vizsgálatára.
Azonban kockázat is van! Ha a bor megbukik a vizsgálaton, a
palackot újratöltés nélkül lezárják és nem hitelesítik, csak egy
fehér felirattal látják el amin az állhat, hogy a bor tovább nem
tárolható, vagy pedig az, hogy azonnal fogyasztandó! (Ez
utóbbinak is örül sok gyűjtő, hiszen mindez ideig kétséges volt
számára, hogy melyik évben érdemes ezt a palackot kinyitnia!)
1991 óta a Penfolds 80 ezer palackot ellenörzött le. Ha csak a reklámértéket tekintjük a vállalat haszna akkor is
megfelelő! Emellett a cég borkészítői is olyan öregebb évjáratok megkóstolásához férnek hozzá, amik a
legkülönbözőbb kondiciók között voltak tárolva. Ez által Ők is tanulnak, ki tudják vonni a fakó és hibás borokat a
piacról, növelve a megszerezhető Penfolds borok általános minőségét. Néha óriási meglepetés is éri Őket! Ilyen volt a
fiatal Benjamin, aki 86 üveg Grange-el érkezett. Mindenki felfigyelt: ..Lopott az áru?.. Hamar kiderült, hogy az értékes
19981-82-es palackok a fiú nagyapjától származnak, aki egészségügyi okokból már évek óta nem borozgathatott. Az
összes bor hitelesnek minősült és a legtöbb ízre is jó volt! A Penfolds borászat újabb, -egy életreszóló- rajongóra lelt, a
fiatal ingatlanközvetítő (és most már újdonsült borász is) eleget nyert az élményből, hiszen megbizonyosodhatott borai
fejlődéséről és van jó pár éve arra, hogy -lehetséges dugóhiba nélkül- tovább tárolja kiválónak minősített borait! Tehát
minden szép, olyan mint egy reklámfilmben "Everybody Happy!"  A vállalkozás legfőbb célja láthatólag az, hogy
minden Penfolds tulajdonost boldoggá tegyen.
Érdekes, de bizonyára célszerű marketing!
A Penfolds egyébként beviszi az összes bevizsgált bor adatait egy master database-be, ami többek között lehetetlenné
teszi a lopott Penfolds borok értékesítését.

Ahogy én értelmezem az egészet: lenyomozok egy 15 éves Penfolds-ot, kifizetem, elviszem az újra dugózó klinikába
és --feltételezve hogy a bor még nem halott-- felfrissíttetem. A legrosszabb esetben a bor megbukik, akkor nem
tudom eladni minimum 10X annyiért, csak falatozom egyet, végigkóstolom Penfolds legújabb kiadásait és lehetséges,
hogy még egy-pár percet elbeszélgethetek Peter Gago-val is (lenti képen), aki kétségtelenül az Aktuális Star a
borkészítésben!
Nem hiszem, hogy Manhattan és környékén lehet találni ehhez hasonló élményt rongyos $100-ért!
Szerzői jog © 2014 Minden jog fenntartva! Copyright © 2014 All Rights Reserved!